PÁRISZ ALMÁJA érdekelt talán előzetesen a leginkább az idei felhozatalból, imádom az antik görög mitológiát és kultúrát, nagyon kíváncsi voltam, mit  kezd majd ezzel a 6/b, akik életkorukból adódóan alig-alig találkozhattak kikényszerített helyzetben ezekkel a történetekkel, talán leginkább önszorgalomból és megismerési vágyból. Ennek ellenére (vagy ennek köszönhetően?) nagyon éretten és értően nyúltatok hozzá és igazán elszórakoztattatok.
Már a kezdés érdekes volt, ahogy a rapszodoszok első blikkre olajozottan, majd később ők is félreértések közepette, a maguk diszharmóniájában beszélik el a trójai háború erdetmítoszát. Érdeklődésem csak még tovább fokozódott, amikot elkezdtetek árnyjátékkal dolgozni. Nagyon profin és gyakorlottan ráadásul. Ez egy olyan technika, amit nagyon nem használnak ki az osztályszínpadok fesztiválján, így külön köszönet, hogy megmutattátok: lehet.
A darab egyetlen pontján sem ült le, nagyon koherens és indokolt volt a szerkezete és végig tartotta a megkezdett szintet. Ügyesen és eklektikusan vegyítettétek a rapszodoszok, az istenek, Párisz (vagy Paris?) történetének szálait, az istenek eredetét is belefűzve.
A színészek közül a legintenzívebben a Hérát játszó (Menner Olívia), a három rapszodusz (Acsády Júlia, Arató Hanna és Berr Balázs) és műszakváltóik (Boór Bernát, Hain Li Lan, Nehéz-Pozsony Lea) játszottak.
Amit kiemelnék még, az a kreatív és igencsak kifejező jelmez, Párisz pólójától a fehér tógák és Hádész lácaiig és helljéig. Ügyes betoldás volt Apollón és Homérosz karakterénekaz összemosása is és a zongorahasználat is, talán az esküvőn egy intenzívebb, táncos betétet még el tudtam volna képzelni.
Gratulálok nektek a diákzsűri többi tagjának nevében is,
B. Simon