Hihetetlen
nézni azt az adaptációt, amiben egyszerre jelenik meg Herkules, Poirot és a TV
Maci. Hihetetlen egybeesések lehetnek ezek a furcsa kipattanó ötletek, amiket
összesürített a 7.a egy krimibe. Az még hihetetlenebb, hogy ezek az idedobált
nevek összefonódtak és tartalmilag kiforrtak egy izgalmas történetté.
Megvannak
mindannyiunk életében a magunk kis karaktereink, ikonjaink, kedves mindennapi
figuráink. Kezdjük a TV Macival, hisz ő az egész sztori magja: mi történik, ha
meghal gyerekkorod ikonja, aki megtanított fogat mosni, labdázni, aludni menni?
A TV Maci egy gyermek életében a non-plus-ultra, szava minden hatalomnál többet
ér. És meghalt. A világban így felborul az eddigi rend.
Megfogalmozódott
bennem a kérdés, hogy de mi is tartja akkor a világunk rendjét? A
nyomozófiguráink? A pénzemberek? A média? Ezek is csak ideiglenes megoldásokat
adnak.
Nagyon
tetszett a darabban megjelenő sötét interpretálása az ikonjainknak, akik
csalnak, másolják egymást, spicliskednek, és olyanok, mint egy maffia. A
történet minden tekintetben nyitott volt az izgalmas és kreatív megoldásokra: a
TV Kacsa médiauralma és rivalizálása Krőzussal vagy a végül minden híres
nyomozót lepipáló kedvenc Scooby-Doonk, akire mindig számíthatunk az utolsó
pillanatokban. Beszélő nevek. Ezek a karakterek nagyszerűek abból a
szempontból, hogy a néző már ismeri a karakterüket, így nem kell foglalkozni
azok kidolgozásával, hanem a sztori komplexitására helyeződhet a hangsúly.
Kicsit bennem is megtörtént ez a gyilkosság, ahogyan végignéztem ikonjaim,
mesefiguráim kulisszák mögötti elaljasulását.
Nagyon
kortárs és szépen modern feldolgozás az is, hogy női vezetőt helyeztek Dagobert
szerepébe vagy az, ahogyan Miss Marple volt az egyetlen valamirevaló nyomozó.
Ez a két női szereplő ereje gyönyörű kontrasztként csapott össze a kihallgatás
jelenetében, ahol a levegő megfagyott, a felszín megrepedt, a darab magja pedig
virágzásnak indult: használjátok ki, építsetek az ilyen jelenetekre. Emeljétek
ki őket, én azt javaslom.
Társadalomkritikaként
is megállhatja a helyét az állandó korrupt és érdekre hajló viselkedés a
karakterek között. Ugyanúgy a TV Maci, mint áldozatkép sem elhanyagolható, mint
brutális és erős szimbólum. Az sem véletlen elemzés szempontjából, hogy Herkules,
az antik, ősi eredetű hős, próbál elhelyezkedni ebben a kétes értékrendszerű
világban, ahol már nem lehet tudni, ki milyen maskarába bújik, milyen szerepet
vesz fel.
De én nem
elemezni jöttem, hanem köszönetet mondani, hogy láthattam egy ilyen önálló és
egyedi alkotást. Sok lehetőséget látok bennetek, amihez már csak az kell, hogy
egy kicsit higgyetek benne. Éljétek meg a kis saját világotokat, hiszen ez csak
erre a fél órára volt nekünk megnyitva a színpadon. Miután bezárulnak a kapuk,
újra a sablonok és a megszokott, ismert figurák által melengetett hétköznapokba
csöppenünk. Rángassatok ki belőle bátran!
Kovács Eszter
na meg a Diákkritikkus
csapat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése